Altőrve minden más élőhalottól, az árny teljesen anyagtalan. A sötétségben láthatatlan, csupán fényben látszik meg alakja, mi egy humanoid vagy más lény árnyéka ként mutatkozhat. Ez az alak mindig alakulhat, de csak olyan mértékben, hogy megtartsa a saját nagyságát. Az árnyka mindenhol előbukkanak, ahol egész nap sötétség lakozik. A fényt nem keresik fel, de nem azért, mert félnek tőle, hanem mert nem szeretnék, hogy fel legyenek fedezeve. A kisebb árnyak csoportokban is tartózkodhatnak, de a nagyobbak töbnyire magányt keresnek. Hirtelen támad, hisz környezetével egybeolvad. Harc közben próbál sötétségben maradni, igy előnyben van és a nagyobb árnyka képesek sötétséget alakitani maguk köré. Más varázslatot nem használnak. Támadásukkal nem csak az életenergáit szivják ki ellenfelükből, de a fizikait is. Ellenfelük minden egyes eltalálásnál árnyal gyengül, mignem elveszti az életét és néhány óra múlva meghal. Ilyen halál az asztrális sikból kicsalogat egy árnyat, ami olyan nagy lesz, mint a halott. A kis árnyakkal való harc nem olyan összetett és az elveszitett élet energia idővel visszajön. Egyszerű fegyverek nem hatnak rájuk, igy csak a megszentelt vagy máikus fegyver hatásos. Megjegyzés: Az elveszett energiát két féle képpen lehet visszakapni. Az első, hogy a harcosra töbszörös gyógyitó varázslat lesz küldve, ami nagyobb mint a sebzés. Második, hogy megiszik egy speciális bájitalt, amit az alkimisták készitenek, de ilyen bájitalt készithetnek még az árny vadászok is.