A gargolye valójában nem is olyan veszélyes, hisz élete legangyobb részét átalussza, mint szobor. Hatalmas szárnyait öszzecsukva tartja és az ég fele mereszti. Arca mintha gonoszkodó mosolyt rejtene. Hatalmas karmai kezén és lábán a kőbe vésödnek, ahogy üll. Ha mégis valami éllő megmozdul, azonnal életre kel és szárnyait szétnyitva eltűnik a sötétben, hogy lecsapjon arra, ki nyugalmát megsértette. Éles karmai pár másodpercen belül képes a lovagi páncélzatot is oly nagyon felsérteni, hoyg az mér használhatatlan lesz. Töbnyire régi várakon és épületeken nyugszanak, de előfordulnak a föld mélyén is. Töbnyire csoportokban éllnek ilyen helyeken, de magányos gargoyle is felmerül. Legnagyobb előnye a harcokban az, hogy tud repülni, méghozzá nagyon jól és ezért nehéz őt eltalálni. A fiatalabbak kőbőrüket egészé könnyű kettévágni, de a nagyobbaknál és öregebbeknél a fegyver eltörhet. Karmaikra nagyon kell vigyázni, mert nagyon élesek, olyannyira, hogy nem gond nekik lovagi páncélzatot sem felsérteni, méghozzá olyannyira, hogy az használhatatlan lesz. Könnyen megeshet igy, hogy harc közben a páncél egyszerűen szétesik. Sima bőrt ha feltép, akkor felszakitja a húst is és a súlyos, néha szinte halálos sebek nagyon lassan gyógyulnak be. Megjegyzés: Ha a gargoylok csoportosan támadnak, jó ha védve van a hát. Ideális, ha könek vagy falnak van megtámaszkodva az áldozat, igy nagyobb az esély, hogy nem támadják meg hirtelen hátulról és nem veszik körbe. Ez a támadásokat lecsökkenti, hisz nem olyan buták, hogy teljes sebességel nekirepüljenek a falnak. Mégis jobb nem egyedül harcolni egy ilyen csapat ellen.