Hárpia
Airie 2007.08.04. 16:32
"...nem jó olyna helyre kerülni, hol eme lényeket pillantani lehet. Ki ezt nem tudja hangjuk szépsége hallatán semmit észre nem veszve követik hangjukat is saját kárhozatukba. Igy csalogatják magukhoz őt, majd rája vetik mind, nyakába harapva meleg vérét szivják. Áldozatuk semmit nem téve, énekük máromárba vészen, majd halott kevés vére lészen..."
A hárpia felső teste női és alsó teste sas. Mivel felső, női teste, nagyon ocsmány, hangja ezzel szemben gyönyörű, csábitó és édes mint a méz. Csak a nagyon erős elméjűek képesek nem eldobni fegyverüket az ének hallatán és felkeresni ezeket a lényeket. Töbnyire, kik el vannak csábitva szakadékban végeznek csonthalmon. Néha ámde mikor az ilyen csábitás közben valaki a hárpiára néz, arca rondasága elegendő ahoz, hogy a csábitás teljesen szertefoszon. A levegőben nem nagyon ügyessék és a földön még ügyetlenebbek. Töbnyire elhagyatott helyeken élnek, barlangokban, sütét erdőkben és elhagyatott szigeteken. Csoporotsan élnek és ha egyszere énekelnek, mámoruk sokkal erősebb. Vele való harc nem nehéz, mivel ügyetlen és inkább énekére számit. Sokszor elég egy jól irányzott csapás a nyaka felé és már el is van intézve. Ajánlatos a fület valamivel rendesen betömni, igy nem hallani az éneküket, viszont fenn áll a veszély, hogy más lény lendül támadásva nem halva őt. Megjegyzés: Régebben az emberek azt hitték, nem csak hangjával, de tekintetével is el tud csábitani, de azt csak azért, mert tiz percig tart még a mámor az ének befejezése után, ami elegendő idő ahoz, hogy áldozataikat megöljék.
|